|
Dél-Szudánban tart a népszavazás a tíz Magyarországnyi terület elszakadásáról, a szabadság azonban önmagában még nem gyógyír a térség gondjaira. A hatalmas területen összesen alig van száz kilométernyi aszfaltút, és az talán még megdöbbentőbb, hogy a világnak ezen a táján máig tartanak embereket rabszolgasorban.
Jubában, a leendő Dél-Szudán fővárosában Afrika legújabb és egyik legszegényebb államának várható függetlenségét ünneplik az emberek. Sokuknak a szabadság ma nem elvont fogalom, vannak, akik éveket, évtizedeket éltek rabszolgaként, uraik kegyetlenkedéseinek kitéve.
A nőket megerőszakolták, a férfiakat halálra dolgoztatták, a szökést ellenszegülést keményen megtorolták. Miután keresztény segélyszervezetek kiszabadították őket szörnyű történeteket meséltek el. Volt, akit fejjel lefelé akasztott fel gazdája, és erős paprikával vakított meg, mert szexrabszolgaként tartott anyját próbálta védeni. Az áldozatok déli kersztény feketék, a rabszolgahajcsárok pedig azok az arab milíciák, amelyek a darfúri vérengzésekért is felelősek.
És és ez csak egy formája az erőszaknak, amit húszévnyi polgárháború szült. Az erőszak egyik fő felelőse Omár al-Basír, Szudán elnöke. Diktatúrájához az ideológiát sokáig Hasszán Turábi szolgáltatta, Carlos a Sakál és Oszama bin Láden barátja. Ők segítették a szudáni iszlamistákat a keresztény dél elleni kegyetlen véres háborúban.
Tízezer forintnak megfelelő összeg vagy két kecske egy ember ára Szudánban, ám két kecske kevesebbet ér mint a legértékesebb élőlény, a tehén. Víz Péter, a Nemzetközi Keresztény Szolidaritás magyarországi képviselője az Estében azt mondta, ha egy szudáni rabszolgatartónak megbetegszik egy tehene, akkor gondolkodás nélkül átad egy rabszolgát annak, aki cserébe az állatnak adható gyógyszert ígér.
www.hirado.hu
|
